Réges-régen a tv hőskorában, még esténként a nők olvastak fel Esti Mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
– Szervusztok gyerekek! – köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura.
– Fecske anyó vagyok! – folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta
– …és épp a tojásaimon ülök… – a korabeli kollegák szerint, ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes, és kellékes, halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.
Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót.
– ….és a fészekből kilóg a szép villás farkam…
