A lovász odamegy a birtok tulajdonosához.
– Főnök, ha ad egy hét szabadságot, megnevettetem a legkomorabb lovát… aztán meg is ríkatom.
A gazda felnevet.
– Ugyan már! Ha ezt tényleg megcsinálod, megkapod a szabadságot.
A lovász bemegy az istállóba, odahajol a ló füléhez, és súg neki valamit.
Néhány másodperc múlva a ló már úgy nyerít a nevetéstől, hogy szinte hempereg a szalmában.
A gazda csak ámul.
– Ezt nem hiszem el! Na, most sírasd is meg!
A lovász ismét bemegy az istállóba. Alig telik el egy perc, amikor kijön, a ló pedig keservesen nyerít, és potyognak a könnyei.
A gazda kíváncsisága már nem hagyja nyugodni.
– Na jó, ezt muszáj elárulnod! Mit mondtál neki?
A lovász elmosolyodik.
– Először azt mondtam neki, hogy az enyém nagyobb, mint az övé.
– És attól nevetett?
– Igen.
– Na és mitől kezdett sírni?
– Megmutattam neki.
