Egy Budapest méretű nagyvárosban élve annyira sokféle és különleges emberrel találkozunk nap mint nap, hogy azt hinnénk, már semmi sem képes meglepni bennünket. Aztán a metróba érve újra és újra rá kell ébrednünk arra, hogy ez nem igaz. Nem tudjuk pontosan, hogy a metróállomások nyitnak-e esetleg valamiféle dimenziókaput a távoli univerzumokba vagy sem, de az az egy mindenesetre biztos, hogy a metróban mellettünk ülő személyek néha pont úgy néznek ki, mintha onnan jöttek volna.
1. Még szoknia kell a földi gravitációt.
2. ,,A bácsi azt mondta, hogy csak hívjuk őt Ámornak.”
3. Amikor fontos lovagi tornán kellene részt venned, de a lovaskocsid csütörtököt mond.
4. Kék szakáll, rövid gatya. Tipikusan téli öltözet.
5. Egy színes folt a szürke hétköznapokban.
6. Tapasztalt időutazónak tűnik.
7. Lehet, hogy felbomlott, de a Szovjetunió még ma is ott él az emberek szívében.
8. ,,Szerényen arra kérte az utasokat, hogy ne nézzék őt Jedi lovagnak.”
9. Mindenki másképp értelmezi a „nőies szépség” fogalmát.
10. Állítólag az egész metró irigyelte a kalapját.
11. Egy másik világból utazhatott ide.
12. Sok mindenre fel vagy készülve egy téli reggelen munkába menet, de erre nem.
13. Ez az ember egy nemzetközi hős.
14. Nagyon jól megy a cipő ehhez a visszafogott szetthez.
15. ,,Nézd csak, biztos, hogy ez a metró megy a pokol felé?!”
16. Sapka vagy frizura? Mit tippeltek?
17. Mindkettő azonos faj, nem és kor – a különbség mégis óriási.
18. Aki gyakran jár metróval, az tudja, hogy mindig jó, ha van nálunk egy Lenin portré.
19. Ezek után mondja azt valaki, hogy a globális felmelegedés kamu.
20. A kettőjük közötti erős kapcsolat már első pillantásra is látható.
21. Ennek biztos, hogy nem lett jó vége.
22. ,,És van, aki megkérdezi, hogy miért nem érzem magam biztonságban a tömegközlekedésen.”
23. Ha nem léteznének metrók, hol találkozhatnál például salátalevelet kalapként hordó hölgyekkel?!
